Főoldal Képek Fiat Punto 2003 - bemutató Fiat Punto II Sporting - bemutató Fiat autógyár története
Itt találjátok meg, a Fiat autógyár
történetét és az autótípusok leírását .
A Fiat autógyár története
1898 - Giovanni Battista Cearino szerződést köt torinói
üzletemberek egy csoportjával egy autó prototípusának megépítésére.Ceirano addig
a már akkor is befolyásos iparos, Giuseppe Lancia házának közelében fekvő kis
műhelyében Welleyes kerékpárokat gyártott.
1899 Március - Az Aristide Faccioli tervezte első, 663cm3-es,
kéthengeres motorral és kétfokozatú sebességváltóművel ellátott Welleyes autót
mutatnak be.
1899 Július - Ceirano cégét felvásárolja a Giovanni Agnelli,
Carlo Biscaretti di Ruffia gróf és Emmanuelle Bricherasio által vezetett F. I.
A. T. (Fabbrica Italiana Automobili Torino). A F.I.A.T. nemcsak a gyár
berendezéseit, hanem a Welleyes dolgozóinak egy részét is átveszi, többek között
Giuseppe Lancia fiát, Vincenzo Lanciát, Felice Nazarót és Facciolit, aki az első
F. I. A. T.-ot tervezi, aminél még némileg a Welleyes formatervezését utánozza,
de már 3,5 l-es boxermotort használ.
1901 - a F. I. A. T. vezetése Facciolit egy
orrmotoros modell tervezésére kéri fel de ő inkább lemond állásáról, helyét
Enrico mérnök foglalja el.
1902 - Enrico mérnök bemutatja négyhengeres, 4,2 literes, a
Mercedes koncepcióját követő modelljét.
1904 - A vassal megerősített fa alvázkeretet acél alvázra
cserélik ki, az átvitelt pedig a Mercedeshez hasonló acélszalagos
tengelykapcsolóval oldják meg. Ezeket a F. I. A. T. luxusautókat csak
korlátozott számban gyártják.
1905 - Megjelenik a 10 082 cm3 –es, négyhengeres, 60 LE-s
modell vízhűtéses hajtóműfékkel kivitelezik.
1906 vége - a márkanév betűi közötti pontokat eltűntetik, és
ezentúl “Fiat” lett a cég neve. Egy évvel később a Fiat bemutatja első
modelljét, amibe 11 034 cm3-es, hathengeres motort és pneumatikus indítót
építenek.
1912 - Elkezdik forgalmazni az első, széles körben elterjedt
Fiat-modellt, az 1846 cm3-es Zero típust.
Az I. Világháború után - piacra kerül a Cavalli
tervezte 501-es típus, ezt a négyhengeres, 1,5 literes motorral felszerelt autót
1926-ig gyártják, addigra több mint 45 000 darabot adnak el belőle. Ezen az
elterjedt modellen kívül a Fiat kihozza a Super Fiatot is, ez a rendkívül
igényes kivitelű, 6,8 literes V12 motorú autó kivételesen tévedésnek bizonyul.
1921-23 között - mindössze 30 darabot készítenek
belőle. Ezután a Fiat ismét megpróbál betörni a luxusautók piacára, ezúttal egy
kisebb (4,8 literes, hathengeres) motorral, hidromechanikus fékszervóval
felszerelt 519-es modellel.
1925 - A Fiat bemutatja 509-es típusú modernebb, könnyű
autóját 990 cm3-motorral, felül elhelyezett vezérműtengellyel és síkhűtővel.
1929 - Befejezik az 519 - es modell gyártását. Felváltja az
509-es típust az 514 - es típus (1440 cm3-es lökettérfogatú motorral), ami
azonban kudarcnak bizonyul, bár az NSU megveszi a gyártási szabadalmát
1920 - as évek vége - A Fiat megépíti az 525-ös és az 521-es
típust 3740 cm3-es illetve 2516 cm3-es, hathengeres erőforrással. Az 521-es
modell az első hidraulikus fékkel ellátott Fiat személygépkocsi.
1932 - Az 508-as Balilla típus bemutatása döntő lépést jelent
a Fiat történetében, a név arra a szervezetre utal, melynek élén a korabeli
olasz fasiszta ifjúság állt. A Balilla 995 cm3-es lökettérfogatú, négyhengeres,
függő szelepes motort kap, ami a túrakocsi változatban 25 LE-t, a sportosabb
modellekben pedig 35 LE-t teljesített, az utóbbiakat többnyire elegáns Ghia
karosszériával építik. A Balilla modellt szabadalom alapján az NSU
(Németország), a Walter (Csehszlovákia), a Polski-Fiat (Lengyelország) és a
nagyon gyors, Gordini-tervezte változatot forgalomba hozó Simca (Franciaország)
is gyártja.
1936 - A piacra került 1500-as modellnél a Fiat központi
csőalvázat, aerodinamikus karosszériát és Dubonnet-féle független
kerékfelfüggesztést alkalmaz az első kerekeknél. 1936 végén mutatja be a torinói
vállalat a Fiat 500-as típust, a felejthetetlen Topolinót, ami az autó
orr-részébe épített, apró, négyhengeres, 570 cm3-es lökettérfogatú motorjával,
viszonylag mérsékelt tüzelőanyag fogyasztás mellett figyelemreméltó
teljesítményt ér el (a kocsi max. sebessége 88km/h). Ez a műszaki szempontból
igen modern kétüléses (független kerékfelfüggesztéssel az első kerekeknél,
hidraulikus fékekkel és szinkronizált sebesség-váltóművel) hamar népszerűvé vált
a vásárlók körében, és 1948-ig gyártották jelentősebb átalakítások nélkül.
1937 - Bemutatják a Fiat 1100-as modelljét, ami voltaképpen
az 508-as technikailag modernebb változata (az első kerekeknél pl. független
kerékfelfüggesztést alkalmaznak), és mind a jármű menettulajdonságai, mind a
maximális sebesség szempontjából (113km/h) kiváló teljesítményt nyújt.
Akkoriban, amikor ezek a kis modellek épültek, a hathengeres, 2852 cm3-es
lökettérfogatú Fiat volt a legnagyobb a márka választékában
A II. Világháború után - A Fiat nem sok újdonságot hoz a
piacra. 1950-ig a négyzetes motorral (82 mm x 66 mm) és önhordó kocsiszekrénnyel
ellátott 1400-as modell volt a Fiat egyetlen említésre méltó kezdeményezése.
1952-ben jelent meg a kis szériában gyártott remek V8 típus. Ezt 2 literes,
nyolchengeres V-motorral szerelték, és az akkoriban leghíresebb torinói
karosszériaépítők műveivel látták el, a Ghia pl. 50 karosszériát készített a V8
modellekhez.1953-ban forgalomba kerül az önhordó kocsiszekrényes Nuova 1100-as
típus. 1955-ben a Topolino utolsó sorozatát, a felülvezérelt motorú 500 C
modellt a 600-as váltja fel. Az autó motorját az önhordó kocsiszekrény
farrészébe építik. Ebből a mindössze 633 cm3 lökettérfogatú, közkedvelt
limuzinból a 60-as években több mint egy millió darabot adtak el.
1957 - Megjelenik a kéthengeres Nuova 500 modell 499 cm3-es
felülvezérelt motort kap, ebből 1973-ig több mint három millió darab kel el, és
ezután következik a 126-os típus. A Nuova 500-as és 600-as modellekhez hasonló
koncepciójú 850-es típust négyhengeres, soros elrendezésű motorral szereltik
fel, amit a kocsitér mögé építenek be.
Az 1966 - ban bemutatott az 1197 vagy 1438 cm3-es, közkedvelt
124-es alapozta meg a Fiat autók szélesebb körű gyártását a szabadalmat
megszerző kelet-európai országokban (Polski Fiat, Zsiguli majd Lada). Szintén
1966-ban kerül forgalomba a Dino Spider és a Dino Coupé, melyek az ár és a
kategória szempontjából éppen az eddig említett limuzinok ellentétei, elég arra
utalni, hogy a Dino V6 sportkocsi 1987 cm3-es, két vezérműtengellyel ellátott
motorját a Ferrarinál tervezték.
1967 - bemutatják a két, felül elhelyezett vezérműtengellyel
és négyhengeres, 1608 cm3-es motorral felszerelt 125-ös limuzint, ezzel
egyidejűleg szerepel egy ideig a kínálatban az 1500L (1481 cm3), az 1800B (1795
cm3) és a 2300-as (2279 cm3 modell.
1969 - A Fiat átveszi a Lancia és a Ferrari, majd két évvel
később az Abarth vállalatot.
1971 - A Fiat forgalomba hozza a 127-es modellt
elsőkerék-meghajtással és 903 vagy 1049 cm3 lökettérfogatú, függő szelepes,
négyhengeres, keresztirányban elhelyezett motorral.A második
elsőkerék-meghajtású Fiat-modell a 128-as volt, amit 1116 vagy 1290 cm3
lökettérfogattal árulnak. A 124-es típust a 131 Mirafiori (így hívják a Fiat
központi üzemét) váltja fel. Ez a modernebb formatervezésű limuzin 1297 vagy
1585 cm3-es motorral szerepel a cég választékában, ennek megfelelően különböző
teljesítményekre képes. Ezt az autót Abarth-változatban is árusítják két
vezérműtengelyes Abarth motorral, a hátsó kerekeknél független
kerékfelfüggesztéssel és ötfokozatú sebességváltóművel, a 131 Abarth versenyautó
változat túllépte a 233 km/h sebességet.
Miután a Fiat rájön, hogy a közönség köreiben megváltozott a
“népautóról” kialakított kép, kifejleszti az 1585/1995 cm3-es, négyhengeres
motorral és két vezérműtengellyel ellátott 132-es modellt.
1973 - A Fiat által kiállított kétülése3s X1/9 sportkocsi
elsősorban középmotorjával tér el a klasszikus kivitelű autóktól.
1978 - Az X1/9 motorját 1290 cm3-ről 1498 cm3-re növelik.
Ezzel egyidőben kifejlesztenek egy új orrhajtású autót, rendkívül funkcionális,
eredeti Guigiaro-karosszériával.
1980 - A Fiat bemutatja a jellegzetesen szögletes vonalú új
kisautóját, a Pandát, két különböző motorváltozatban: a Panda 30-as típusba
léghűtéses, 652 cm3-es, kéthengeres motort, a Panda 45-be négyhengeres, 903
cm3-es motort építenek. A Panda-sorozat később egy négy meghajtott kerékkel
felszerelt változattal bővül.
1983 Január - A Fiat történetének legnagyobb (1000 milliárd
líra) befektetése eredményeképpen megszületik az Uno.
1984 - megjelenik a Regata, a Ritmo lépcsős hátfalú
változata. A Regata a Mirafiorit váltotta fel. Az elavult 132-es helyére,
melynél még mindig egy meghajtott hátsó merevtengelyt alkalmaztak, a Croma
limuzin lép. Az orrhajtású Croma a Fiat, a Lancia és a Saab együttműködésének
eredménye. A kocsi padlója gyakorlatilag megegyezik a Lancia Thema és a Saab
9000 típusokéval.Erőforrásként négyhengeres, soros motorokat alkalmaznak, a
csúcsmodelleknél turbófeltöltőt is, mellyel 153 LE-t teljesít a motor. A
kínálatban szerepel egy nagyobb teljesítményű, turbódízel változat is. A V6
motort megőrzi a Lancia Thema.
1989 - A kompakt Ritmo-modellt a sajátos formájú Tipo váltja
fel. Ennek lépcsős hátkiképzésű változata a Tempra, két éves késéssel követi
ezt. A Tempra kombi karosszériával is kapható.
1993 - A Fiat bemutatja a Cinquecento-modellt, egy rendkívül
kis méretű kiskocsit. Neve a Fiat kiskocsik régi hagyományára utal.
A Fiat Által gyártott autótípusok
Fiat 501
A korábbi ügyvéd, Carlo Cavalli által tervezett 501-es típus
volt az első, igazán nagy sorozatban gyártott olasz gépkocsi. Az 501-est
különösen stabil alvázra építették, és az oldalt vezérelt, három főcsapágyas
motorral ellátott autó nagyon olcsó és hagyományos jármű volt. Torinó dombos
fekvése bizonyára befolyásolta azt, hogy az autóhoz kimondottan rövid első
fokozattal szerelt négyfokozatú sebességváltóművet és a kissé túlméretezett
motorhoz megfelelő hűtőrendszert választottak.
Az 501-es gyártásának öt éve alatt csak néhány változtatást
végeztek a modellen, 1921-ben bemutatták az 501S sportváltozatot, 1923-ban pedig
bevezették a négykerékféket. 1924-ben került forgalomba a hosszabb tengelytávú
502-es változat. A könnyű és megbízható 501-es gyártása 1926-ban fejeződött be,
addig több mint 45 000 darab kelt el belőle.
Fiat 509
Az 509-es kiskocsi bevezetése 1924-ben olyan nagy feltűnést
keltett, hogy ma már “történelmi eseménynek” nevezik Olaszországban. Az 509-esbe
990 cm3-es motort és felül elhelyezett vezérműtengelyt szereltek, négykerékfékje
rendkívül jó hatásfokú volt. A csupán két főcsapággyal ellátott motor volt az
autó Achilles-sarka: az 1926-os 509A típusba már módosított kenőrendszert
építettek.
Az 509S sportváltozatba valamivel nagyobb teljesítményű
motort helyeztek, de ezzel is csak 96 km/h max. sebességet ért el, így nem
váltotta be a tetszetős, levágott farrészű kétüléses karosszéria a hozzá fűzött
reményeket. Később nagyobb teljesítményű változatok is készültek: a 105 km/h-t
elérő 509 Sport Monza és a rendkívül ritka, alacsony alvázas,
kompresszor-motoros 509 MM, mely elérte a 129 km/h sebességet.Ezt a könnyű autót
1929-ig gyárották, addig mintegy 90 000 darabot építettek belőle.
Fiat 508S Balilla Sport
1933-ig a Fiat nem nagyon próbálkozott sportmodellek
gyártásával, vagy ha mégis, akkor a sportosság többnyire inkább optikai, mint
technikai szempontot jelentett. Az 508S modellel, a közkedvelt Balilla gyönyörű
sportváltozatával mindez megváltozott. A kis, kétüléses karosszéria (a
lendületes sárvédőkkel és az ék alakú farkiképzéssel) megérdemelt sikert
aratott. Jó teljesítménye miatt nemcsak olasz, hanem brit, német, francia és
lengyel versenyzők is szívesen vezették ezt az autót. Az első modelleknél még
oldaltvezérelt motort használtak, de az 1933-as Mille Miglia versenyen már egy
felülvezérelt motorral ellátott, Siata által tuningolt Balilla Sport az 1100
cm3-es kategóriában a harmadik helyen végzett, 1934-től a sorozatautókba is
felülvezérelt motort építettek. Az 508S nagyon hosszú, lendületes elülső
sárvédőkkel ellátott Spyder Normale, Spyder Corsa és Berlinetta Aerodinamica
változatokban is kapható volt.
Fiat Topolino
A Franco Fessia által kifejlesztett Fiat 500-as rendkívül kis
autó volt, alacsony tüzelőanyag-fogyasztás (egyenletes menetsebességnél 100
kilométerenként csupán 5,3 litert használt fel) és modern technika (pl. az első
kerekeknél található független kerékfelfüggesztés és az X alvázkeret könnyítő
kivágásokkal) jellemezte. Kis, négyhengeres motorját az alvázkeret elülső végén
helyezték el. Az egy blokkba szerelt motor, tengelykapcsoló és sebességváltómű
mellett sajtolt acélból készült tartót találunk, ami a főtartó merevítő
kereszttartójául is szolgál, ezek segítségével szerelték a blokkot az alvázhoz.
A tolóablakok nagy belső teret zártak körül, és a kocsitér
hátsó részében elegendő hely maradt a csomagoknak vagy a gyerekeknek, Kis
méretei és kedves formája miatt a Fiat 500-as modell a Topolino (“egérke”) nevet
kapta.
A 2. Világháború után került piacra az 500B Fiat-modell,
aminek teljesítménye a felülvezérelt motor jóvoltából 3,5 LE-vel növekedett. A
Topolinót Franciaországban
Fiat 600
1951 első napjaiban a Fiat egyik elnökségi ülésén határozták
el, hogy az elavult Topolinót egy modernebb kocsival váltják fel, ami az olaszok
motorizációját széles körben teszi lehetővé. Ekkor meghatározták a főbb
szempontokat is: 85 km/h feletti sebesség, négyszemélyes utastér, kb. 450
kilogrammos össztömeg, amiből 200 kg-ot a mechanikus szerkezeti elemek tesznek
ki.
Az új Fiatba műszakilag (legalábbis akkoriban) különösen
modern és nagyon könnyű motort építettek. A stabilitás és a gazdaságosság
növelése érdekében a kocsit a lehető legkevesebb alkatrésszel próbálták
megépíteni, pl. a szívócsövet a hengerfej öntvényébe szerelték, a porlasztót
pedig közvetlenül efölé. Különleges folt a független kerék-felfüggesztésű,
keresztlaprugós első tengely is.
Az új kiskocsit 1955. Március 10-én a genfi autószalonon
mutatták be: mindössze 3,21 méter hosszúságú volt, 633 cm3 lökettérfogatú
motorja pedig 4600/min-nál 21,5 LE-t teljesített, maximális sebessége 95 km/h
volt. Egy évvel később bemutatták a lehajtható tetős változatot és a közkedvelt
“Multipla” négyajtós, fronthajtású modellt. 1958-ig a 600-as típust négy
sorozatban gyártották, az ötödik szériánál a motor teljesítményét 24,5 LE-re
növelték. 1960 júliusában került piacra a 600 D, 767 cm3 lökettérfogatú, 32 LE-s
motorral és oldalsó panoráma ablakokkal.
1970-ben megszűnt a Fiat 600-as modell gyártása, addig 2 590
000 darab készült el, ezek közül 110 000 a Multipla és a D Multipla változatban.
Fiat Nuova 500
A Fiat Nuova 500-as modellt 1957 nyarán mutatták be.
Megtalálható benne a híres 500-as Topolino néhány jellemzője, például a
kétüléses utastér. A Nuova 500-as technikája természetesen nagyon modern volt,
többek között ekkor alkalmazott a Fiat először léghűtéses, 479 cm3
lökettérfogatú, négyhengeres farmotort, melynek teljesítménye 4000/min-nál 13 LE
volt, a maximális sebesség elérte a 85 km/h-t.
A gyártók elvárásai ellenére a közönség körében az új modell
fogadtatása elég kiábrándító volt, így már az év őszére, a torinói autó
kiállításra át kellett alakítani az autót. A teljesítménye akkorra 15 LE-re
növekedett, maximális sebessége majdnem 90 km/h-ra és a karosszérián is számos
változtatásra került sor, újdonság volt a fényellenőrző, az állítható oldalsó
panoráma ablakok, a fénytompító-kapcsoló a kormánykeréknél, a párnázott hátsó
ülés és a kerékagy-fedél a kerekeknél. Az új változat mellett egy ideig kapható
volt egy 15 LE-s motorral és az eredeti karosszériával felszerelt olcsóbb
változat is.
1958 közepén jelent meg a 499,5 cm3 lökettérfogatú. 21,5 LE
teljesítményű, 105 km/h sebességű, kétszínű karosszériával ellátott 500 Sport.
Két évvel később az 500 D következett, amibe a Sportéval azonos, de csak 95 km/h
sebességű motort építettek. 1965 márciusában mutatták be a két előre nyíló ajtós
500 F modellt. Jelentősebb, főleg esztétikai jellegű változtatásokra (mint pl. a
szarv alakú lökhárító, a Fiat 850-eségez hasonló műszerezettség és az övabroncs
alkalmazása) csak az 1968 szeptemberében bevezetett Lusso változatnál került
sor.
1972-ben a torinói autószalonon állította ki a Fiat 126-os
modelljét, az 500-as típus formatervezett utódját. Az 500-ast továbbra is
gyártották az 594 cm3-es, 18 LE-s, egyszerűbb belső kivitelű R-változatban.
1975. augusztus 1-jén a Nuova 500-as Fiat modellt, miután közel 4 millió darab
készült el belőle
Fiat 124 Sport Spider
Az 1966-os torinói autószalonon állította ki a Fiat a
közkedvelt 124-es modell első nyitott változatát, a Sport Spidert. A
Pininfarina által tervezett és gyártott karosszériával ellátott új autó
négyhengeres, 1438 cm3 lökettérfogatú, két vezérműtengelyes motort,
ötfokozatú mechanikus sebességváltóművet és merev hátsó tengelyt kapott.
Három évvel később átalakították a kocsi formáját,
ennek eredménye lett a két feltűnő domborulat a motorháztetőnél és az
autó orr-részének új burkolata. A domborulatok a 125 Specialból
kifejlesztett 110 LE-s, 1608 cm3 lökettérfogatú motor beépítése miatt
váltak szükségessé. Kisebb változtatásokat a hűtőrendszernél is
végeztek, a fékeket a kocsi nagyobb teljesítményéhez igazodva
megerősítették
Más, fontosabb módosításokra 1972 augusztusában
került sor, amikor a Spider 1600 cm3 lökettérfogatú motorja mellett 1,8
km/h végsebességű motorral is forgalomba került. A modell – nagy sikert
aratott. A 70-es évek eleje óta a Fiat a több versenyen is sikerrel
szereplő 124 Abarth-Spiderrel újra rajthoz állt. Az 1974-ben a Nyugatot
sújtó nagy energiaválság miatt a Spidert inkább a gazdag amerikai piacra
tartogatták, ahol “másodvirágzását” élte. A kipufogógáz-kibocsátás terén
nagyon szigorú amerikai előírásokhoz alkalmazkodva a Spidert 1978-ban
2000 cm3-es, 87 LE-s motorral szerelték fel, amelynek
károsanyag-kibocsátása csekély volt. Ezt néhány hónappal később két
literes, benzinbefecskendezős motorra cserélték.
1982-ben a Fiat visszavonult az amerikai piacról és
így a Spider újra kapható volt Európában. Nevét azonban Spidereurópára
változtatták, később pedig a Pininfarina márkajelzésével forgalmazták.
Fiat 127
1971 tavaszán mutatta be a Fiat a 127-es kétajtós
limuzint, aminek az 550-es modellt kellett felváltania. A kocsi azonnal
nagy eladási siker lett, és három év múlva már több mint egymillió darab
készült el belőle.
Az új torinói modell átvette az először az
Autobianchi Primulánál, majd a 128-asnál kipróbált elsőkerék-meghajtást,
a 128-as típusból örökölte a kerékfelfüggesztést, a fékeket, a
kormányművet, a 903 cm3 lökettérfogatú, 47 LE teljesítményű motort pedig
a 850 Sporttól.
Pontosan egy évvel később a genfi autószalonon
állította ki a Fiat a háromajtós változatot, mely az előző típustól a
kinyitható farrészben különbözött. 1977-ben megváltoztatták a programot,
és új motorok bevezetésével bővítették: a 903 cm3-es motor mellett
megjelent az 1050 cm3-es, 50 LE-s változat, aminek teljesítményét később
70 LE-re növelték, 1978-ban pedig beépítették a Sport modellbe (160
km/h).
1980 áprilisában ismerhette meg a közönség a
négyajtós modellekből kifejlesztett ötajtós C-változatot, melyet
1976-tól a spanyol Seat vállalat gyártott. Ugyanebben az évben
bemutatott a Fiat egy másik fontos változatot is: a 147-es modellből
kifejlesztett Panorama kombiautót (azaz egy 127-est, amit Brazíliában a
Belo Horizonte-i üzemben építettek). A limuzinhoz képest a legfontosabb
különbségek a kerékfelfüggesztésnél, a hűtésnél, a tengelyhajtás
áttételi arányainál, a fékeknél és a tüzelőanyag-tartálynál találhatók.
A modell történetében az 1981-es év jelentett újabb
döntő lépést, amikor megjelent a dízel-változat, 45 LE-s, 1301-es
második szériájából származott. Az év végén részben megváltozott a
program: átalakították a karosszéria formáját, a mechanikai elemeket
(főként a porlasztót, a sebességváltóművet és a tengelykapcsolót)
modernizálták.
127-es ötmillió darabbal a legnagyobb számban eladott
Fiat-modell.
Fiat Ritmo
Az 1978-as torinói autó kiállításon bemutatott Fiat Ritmo azonnal nagy feltűnést keltett eredeti formatervezésével.
Kezdetben három- vagy ötajtós karosszériával, négy- vagy ötfokozatú
sebességváltóművel és 1,1, 1,3 vagy 1,5 liter lökettérfogatú motorral
árulták. Az 1,5 literes változathoz háromfokozatú, automata Volkswagen
sebességváltómű is kapható volt extra tartozékként. Egy évvel később a
Brazíliában épített, 1050 cm3-es motorral felszerelt Ritmo 60-as modell
bevezetésével bővült a választék. Ugyanekkor a Fiat limuzin az USA-ban
Strada néven került forgalomba. A motor lökettérfogata 1500 cm3-es
motorral felszerelt Ritmo 60-as modell bevezetésével bővült a választék.
Ugyanekkor a Fiat limuzin az USA-ban Strada néven került forgalomba. A
motor lökettérfogata 1500 cm3 volt, teljesítménye az amerikai
előírásoknak megfelelően a kipufogógáz-méregtelenítő miatt azonban
kisebb volt, csak 65 LE 5100/min-nál, ami azonban elegendő volt a 150
km/h végsebesség eléréséhez (automata sebességváltóval).
A piaci igényekhez igazodva 1980 februárjában
megjelent az 1,7 literes, négyhengeres motorral felszerelt dízel modell.
1981-ben a jobb kivitelezésű, komplettebb felszereltségű és nagyobb
teljesítményű Super modell következett (1300 cm3 és 1500 cm3). Szintén
1981-ben került forgalomba a kétliteres motorral 125 LE-t és 190 km/h
maximális sebességet elérő Ritmo Abarth 125 TC (később 130 TC).
A Ritmo-sorozathoz a következő modellek tartoztak: a
60 L, a 60 CL, a 60 Energy Saving (csökkentett üzemanyag-fogyasztással),
a 60 S, a 70 CL Automatica, a 70 S, a 100 S, a 130 Abarth TTC, a dízeles
L és végül a dízeles CL, de nem hagyható ki a felsorolásból az 1983-ban
piacra került Regata Sem, ezt a négyajtós limuzint a Ritmóbol
fejlesztették ki.
Fiat X1/9
Az X1/9 volt a Fiat első merész kísérlete a
középmotorok bevezetésére a nagysorozat-gyártásba. A 128-as kupéból
kifejlesztett motor – nem utolsósorban a Bertone karosszéria kis méretei
jóvoltából – kiváló menetteljesítményt biztosított.
Ez a szögletes vonalú, süllyeszthető fényszórókkal
ellátott autó nemsokára az újabb sportmodellek klasszikusává vált, és a
sportos vezetési stílus hívei azonnal megkedvelték a levehető
tetőrészes, rendkívül jó útfekvésű kocsit.
Mikor a Fiat a 80-as évek elején úgy döntött, hogy
befejezi az X1/9 gyártását, de mivel továbbra is folyamatosa érkeztek
megrendelések, Bertone elhatározta, hogy saját maga folytatja azok
gyártását.
Fiat Uno
A Fiat piaci helyzetét Európában meggyengítő válság
után 1983 januárjában a cég visszanyerte elvesztett területeit, amikor
bemutatta a nemzetközi sajtónak új, kis vagy közepes lökettérfogatú
limuzinját, az Unot. A modern, erősen ék alakú autót három vagy ötajtós
változatban kivitelezték.
A kompakt autók kategóriájában az Uno a mai napig is
rendkívül sikeres, különösen Olaszországban. Volt idő, hogy amikor
minden harmadik olasz autó Uno típusú volt. A legegyszerűbb változat 900
cm3 lökettérfogatú, szelepemelő-rudas motorja (a 127-es leszármazottja)
1985-ben 1,0 liter lökettérfogatú FIRE erőforrást kapott. Az elnevezés a
“Fully Integrated Robotized Engine” rövidítése, és a motor teljes
mértékben automata gyártásmódjára utal.
Különféle Otto- és dízelmotorok is forgalomba
kerültek. Az autó legsportosabb változata az Uno Turbo, melynek
teljesítménye kezdetben 100 LE volt. Sorozatgyártása 1989-ben kezdődött.
Átalakítása óta a motor teljesítménye már 114 LE, több mint 200 km/h
végsebességet ér el, és mindössze 8 másodperc alatt gyorsul fel 0-ról
100 km/h-ra
Fiat Tempra
Az 1991-ben bevezetett Fiat Tempra-modellt a Tipo
alapján fejlesztették ki. A Tipoéval ellentétben a Tempra hátsó részében
valódi csomagtér van, mely jóval nagyobb a Tipoénál. Műszaki szempontból
alig van különbség a két jármű között. A négyhengeres, soros elrendezésű
motor lökettérfogata 1,4 és 2,0 liter között van. Az alapmodell
teljesítménye 71 LE, a 2000 cm3 lökettérfogatú erőforrással szerelt
csúcsmodell pedig 115 LE-t teljesít. Az 1200 kg tömegű autó így 10,5
másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 km/h-ra. A választékban található
két dízel autó is, 1,7 és 1,9 lökettérfogattal, melyek teljesítménye 65
és 90 LE (az utóbbi turbódízel).
A Regata utódjaként a Tempra autókat kombi
változatban is árusítják, ezt Station Wagon néven hozzák forgalomba. A
Tempra Station hátul enyhén emelt tetejű, így nagyobb a rakodótere. A
Station 1992 óta az úgynevezett folytonos összkerék-meghajtással is
kapható.
forrás :
http://www.fiatbravo.hu/leirasok/view.php?id=24